ezt a fotót azért esőben sem hagytam ki
mészkőfal Innsbrucktól Ny-ra
új útitárs: a zavaros Inn
még ki sem nyitottam a szemem, és ez fogadott
paradicsom bizony...
a vendégház bejárata, közvetlenül mögötte a parkoló és az azt követő fekhelyekRoppen-Wörgl: 2008. augusztus 8. péntek
Napi táv: 132 km
Össztáv: 1764 km
Végre sokáig, nyugodtan tudtam aludni. Aki még nem aludt szalmán, tényleg próbálja ki:) A lyukas falon beszűrődő fény sávok viszont indulásra sarkalltak. Legurultam hát és az "Innstall Radweg"-en folytattam az utam. Ugyanis minden folyó vízhez, de még a legkisebb érhez is 'saját' legalábbis a víz nevét viselő kerékpárút tartozik, az Inn völgyében így az "Inn völgyi Kerékpárúton" kerekezhettem. Volt hát a Duna után ismét egy folyóm, ami kísért (vagy én kísértem...). Bár az Inn-el már egyszer összefutottam Passauban, de csak egy pillanatra, mert ugye gyorsan bele is folyt a Dunába. A folyó vize a sok eső miatt a megszokottnál is zavarosabb volt, a sodrás pedig kimondottan erős, a völgy beszűküléseinél szinte vad víz jellegű.
A reggeli menüm: hal konzerv, teflon kenyér, és persze némi cukor, Ca és Mg.
Innsbruck előtt már élesítettem a fényképezőt, de minél bentebb mentem, annál nagyobbat csalódtam. Persze lehet, velem nem stimmelt valami, de Innsbruck abszolút de nem illet abba a 'város-profilba' ami az eddig megtett út során kialakult bennem. A szemetes utcáktól már sikerült elszoknom, nem is volt nehéz, most sajnos beleszaladtam párba. Hasonlóan a parkokban alvó hajléktalanokkal, guberálókkal stb. Tehét Innsbruck valami egészen olyan arcát mutatta, ami a legkevésbé sem tetszett. Célom az Alpinferein Múzeum lett volna, ezt viszont hosszas keresgélés és többek megkérdezése után sem találtam meg -bár talán a csomagjaimat sem szívesen hagytam volna magukra. Bevásároltam az ebédhez, és egy parkban meg is főztem az egy napja áhított menüt: a hot dogot:) Ez persze kicsit más volt. A gőzölgő kiflit -tudom hihetetlen, de- teflon kenyérrel, a kecsapot pedig dupla adag mustárral helyettesítettem. Virsli téren azért tartottam magam az eredeti recepthez:) Kellemesen belakmároztam, de az eleredő eső már sajnos jelezte is az ebéd idő végét, leszigeteltem a pakkot és uzsgyi. Pár km után az esőkabátot is fel kellett venni, ami sajnos nem is került le rólam -még úgy másfél napig. Weising magasságában letértem egy út építésnél letértem a jó útról, és rendesen elkavarodtam, 25-30 perc múlva tudtam csak biztosan, hogy hol is vagyok. Wörgl irányába mentem, szerencsére nem tettem túl nagy kitérőt. Mp3 lejátszó be, és tovább (tovább, tovább) . Az eső csak pillanatokra állt meg, sorra néztem a tegnapihoz hasonló pajtákat, de nem volt szerencsém. A koncepcióm az volt, hogy addig megyek, amíg kvázi bírom, vagy megfelelő szállást nem találok. Megfelelő szállást sajnos még este 9-kor sem találtam, az eső sem mutatott semmi kompromisszum készséget, így Wörgl előtt felvertem a sátram egy réten. Hogy Pít barátomat idézzem: ez is egy élmény volt... egy rossz élmény.
Valljuk be, szakadó esőben nem jó sátrat állítani. Sok mindenre nem is vágytam, csak, hogy bebújjak a száraz hálózsákomba. Amikor ez megvolt, sikerült újra elővennem a mindent megoldó pozitív hozzáállást, és az "egyszer úgyis eláll, a sátram nem ázik be, holnap újra rengeteg újat látok" gondolatokra koncentrálva pár perc alatt el is aludtam.
