a Breg és Brigach patakok összafolyása... innen indul a Duna
Duna-összefolyás balra
Donauquwelle -pár centtel én is bővítettem a 'vagyonát'
a Magyarok Világszövetségének táblája
József Attila: A Dunánál - tábla a forrás melletti falon
közös kép a Donauquwelle-vel
a Duna forrása (a képen mindenki magyar)
kutyaszépségverseny Donaueschingen-ben
egy kaptató tetejéről
húzd:)
ez jól mutatja az uralkodó szélirányt -pofaszélben nem is volt hiány
közhely, de ezzel tényleg nem lehet betelni
3.
kastély, Werenwag (nem lehet rossz fentről a kilátás)
képkocka a Klínika c. filmsorozatból
2.
Fekete erdei látkép 1.
alagút...
a gyerek Duna
a sigmaringen-i kastélySigmaringen-Donaueschingen 200.08.03. vasárnap
napi táv: 115 km
ösztáv: 1254 km
"Elhagyván a 'fesztivált' a Fekete erdő sűrűjébe vetettem magam. Szép kis kaptatók és még szebb ereszkedések. Néztem, ahogy a Duna kisebb és kisebb..." -ezeket már a sátorban írtam a nap végén.
A reggeli rutinfeladatok után még kicsit beszélgettem a mellettem táborozókkal, gyors pacsizás és start. A tudat, hogy egy napra vagyok a Duna forrásától -ami az út 1. célállomása volt, a 2. Zürrich- eléggé felpörgetett. Sigmaringen csendes volt, reggel -vasárnap lévén- csak a parkokban és a bicikliutakon voltak emberek. A város után fogyasztottam el a megunhatatlan, fejedelmi reggeli lakomámat: friss, puha toast kenyér kb. 1 cm vastag ""nutellával"". Viszont a folyamatos mindenki köszön mindenkinek típusú haverkodás, bólogatás már kicsit kezdett fárasztó lenni. Kaja után a jelzett úton visszakanyarogtam az erdőbe... megunhatatlan, csodálatos, leírhatatlan hely. Hatalmas fenyőerdő, meredek mészkőfalak, friss levegő... és a "gyerek" Duna. Az erdőben viszont mindenhol murvás utak voltak, néha a kátyúkat is kerülgetni kellett -egyet sajnos sikerült is megfogni lemenet közben a nagy nézelődésben, de a keréknek szerencsére semmi baja nem lett.
A féltáv után eléheztem az emelkedők miatt, Immendingenben megebédeltem. A 'főzőtehetségemben ' viszont csalódnom kellett:) Mivel a tészta és a szószok összemixelése kezdett unalmassá válni, gondoltam beújítok. És sajnos csak egy halkonzerv volt kéznél. Maga a konzerv alapvetően teljesen rendben lett volna, de miért is ne alapon, összefőztem a tésztával... gondoltam valami omlós saláta jellege lesz majd, mint a reklámokban. Hát, nem az lett:-) És a szaga... nyam nyam. A fertelmes ízt igyekeztem dupla adag bolognai szósszal ellensúlyozni, de a helyzet menthetetlen volt. Az eső jött, én mentem tovább. A következő állomás Tuttlingen volt, de itt nem időztem sokáig, mihamarabb Donaueschingenbe akartam érni a forráshoz.
A városhoz közeledve már messziről hallottam a tapsvihart és az éljenzést, gondoltam is, milyen kedves üdvözlés, igazán nem kellett volna:D De sajnos a felsorakozó helyesebbnél helyesebb kutyákat ünnepelték, a városban ugyanis kutyaszépségverseny volt. Következésképp Donaueschingen egy nagy kempingé változott a versenyzők lakóautóitól, rendre mindegyikhez kis kerítés a kutyák miatt -a városban így a sátrazás is ingyenes volt:) Rövid útbaigazítás után a forrás felé vettem az irányt... igazából másképpen képzeltem el, de hihetetlen élmény volt Európa leghosszabb folyamának a forrásánál lenni. Fotózás...ámulás-bámulás. És meglepetések sora: a forrás falánál magyar szövegek vannak, József Attila: A Dunánál c. verse, és a Magyarok Világszövetségének egy táblája (a forrásnál minden országnak, amelyen áthalad a Duna, van egy emléltáblája -de a miénk a legszebb:)) A forrásnál találkoztam három magyar lánnyal, kicsit meglepődtek, amikor "sziasztok!"-kal köszöntem rájuk. Azon pedig már csak nevetni tudtam, amikor pár méterről azt hallottam, ahogy egy anyuka mondja a gyerekeinek: "...látjátok, milyen kicsi a világ, a lányok is magyarok" - mondom, sziasztok, tényleg elég kicsi:) Szóval szépen összegyűltünk. Beszélgettünk egy ideig, a nőtől kaptam egy kis német nyelvleckét -tanár volt. Lefordított egy szöveget, amiből kiderült, hogy a Dunának ez a hivatalos forrása, de magát a folyót két patak, a Breg és a Brigach összefolyásától jegyzik Dunaként. Ez, a "Donau-Zusammenfluss", a "Duna-összefolyása" szintén a városban van. Több embertől próbáltam megtudni, hogy merre találom az originale-Donauquwelle-t, azaz az eredeti forrást, tehát a Bregnek ill. a Brigach-nak a forrását, de sajnos nem jártam sikerrel, a leírást, ami erről szólt pedig otthon felejtettem. Miután bejártam a várost, letáboroztam egy olasz lakóautó mellé, haverkodtam a kutyákkal.
A telefonom sajnos továbbra is rendetlenkedett, otthonról egyre dühösebb üzenetek érkeztek, hogy miért nem írok már. Esti programként még visszatekertem a városba internet kávézót keresni, összeakadtam egy újabb magyar családdal. Lefekvés előtt megterveztem a következő nap útvonalát, mivel a Duna 'elfogyott', a Duna menti kerékpárúttól is búcsút kellett vennem. Eltettem a Németország térképet és kikészítettem Svájcét...
