a megmaradt vár egyik tornya
a "9 lyukú híd" élethű mása
megérkezés, városnézés
közeledés Regensburg-hoz
a város névadója: A Regen patak Dunába torkollása
...és közelről
monotonitást megszakító épület 2. -távolról...
monotonitást megszakító épület 1.
a 'megunhatatlan' kilátás:)Deggendorf-Regensburg, 2008.07.30. szerda
napi táv: 112 km össztáv: 740 km
Az utazás, amiről írok már lassan fél éve volt. Így az emlékek kicsit megkoptak, megszépültek, átalakultak. Mielőtt írok egy napról, megnézem az aznapi fotókat, meghallgatom a hangos naplóm és átolvasom a bejegyzéseim, mintegy memóriafrissítésként. A diktafonra aznap ezt mondtam fel: "A mai napon igazából nem történt semmi..." A bejegyzés pedig: "A mai nap eseménytelen volt..." Szóval na. Nem ez volt a legizgalmasabb napom. A német alföld sokban nem különbözik a többi alföldtől, egy hatalmas lapály, mezőgazdasági célokra 'fenntartva'. És valahol ott kanyarog rajta a Duna. Ahhoz viszont a németek korántsem ragaszkodnak, hogy a 'Donauradweg' a folyó mellett haladjon; a bringásokat a már meglévő, mezőgazdasági célt szolgáló, így földek között és mellett haladó utakra terelik. Hozzáteszem: ezek mind-mind kifogástalan minőségűek, csak épp a Duna helyett a német mezőgazdaság nyújtotta 'látnivalókkal' kell beérni. Néha feltűnt egy-egy szép épület, amiknek a lefotózása megtörte a monotonitást, de aztán vissza a nyeregbe, a kánikulába, és, mivel a kukorica árnyéka kevésnek bizonyult, a bőrszínem is szépen alakult:-) A napközbeni eseményekről így nem is nagyon tudok többet írni, mentem és mentem, félreértés ne essék, ennek is megvolt a maga szépsége, sok új dologgal ismerkedtem meg, de az előző napokhoz képest ez a 112 km mégis kiérdemelte az 'eseménytelen' titulust. Az este viszont kárpótolt. 4-5 óra körül érkeztem Regensburg-ba, ez volt az aznapi cél. A kemping közvetlenül a Duna mellett volt, nem kellett sokat keresgélni. A bejutás kissé viszont bosszantó volt... A kemping maga elég nagy, a kapu csak úgy begurulhattam, senkit nem zavart. De nem, én rendes srác vagyok, megkeresem a recepciót és fizetek. Keresem, keresem... Gondoltam, hogy valahol elől van, volt is ott egy épület, de amikor benéztem (üveg fala volt) boltnak tűnt, polcok, rajta ilyen-olyan portéka. Akkor nem ez a recepció -gondoltam. Megkérdeztem egy idősebb urat, aki felháborodva vagy németül vagy angulol leszólt, hogy "hát ott ott nem látod, nem is hátul" -kössz, milyen kis kedves. Újra benéztem, de továbbra is bolt volt. Hm... Bementem, és fény derült a turpiszságra, ugyanis a recepció (egy szimpla pult) a boltban volt:-D Bejelentkezés, újabb izgalom. A szilikonmellű, szőke cica (a recepciós) nem beszél angolul, -ekkorra már ragadt rám bőven annyi német, hogy ez nem volt gond szerencsére- és németül sem túl segítőkész. Semmilyen papírt nem tölt ki nekem, idaadja, töltsem ki én. Ok, megcsinálom. Megnézi, és olyan fejet vág, mint aki nem kap levegőt; "hát, én ezt nem tudom elolvasni, hát, milyen írás ez, én nem tudom elolvasni" (jóllehet, nem írok valami szépen). Odaadta a srác kollegájának, akivel a 'nagy procedúra' ennyi volt:
-beszélsz angolul?
-igen.
-tesség, a személyiigazolványom, ezen minden rajta van.
Odaadtam, leírta, huhh. És kimondta a végösszeget is: 14.5 euró. Na ekkor meg én fulladtam meg majdnem. Le is írta a számot egy papírra, hátha nem értem, de sajnos értettem. A sátorhely ismét felpaprikázott: nincsenek parcellák, szabadon választhatsz. Ez csak akkor nem jó, ha a kemping tele van, és ez sajnos tele volt. Így nekem maradt a kemping széli hepehupás, göröngyös, kemény talaj, 14.5 euróért. A legjobban az 'tetszett', hogy a drótkerítés is le volt feszítve, hogy a partra igyekvők lerövidítsék a kijutást. A napom viszont felvillanyozta, hogy 1. otthonról felhívtak, 2. SMS írás közben így szólítottak meg: "Na jó estét! Magyar vagy?" :-D Egy honfitársam lerobbant az autópályán és a kempingben ragadt. Az estét átbeszélgettük, meghívott egy sörre, én visszahívtam egy vacsira, kinek ez volt, kinek az alapon:) Jó volt magyarul beszélni, megosztani dolgokat valakivel úgy, hogy az anyanyelvünkön beszélünk. Vacsi után kimostam a mezeimet, erre szinte naponta sort kellett kerítenem, mert a váltás mezek, amiket vittem annyira nem váltak be sajnos. Amikor lefeküdtem és a hátam megérezte a 14.5 eurós göröngyös talajt, kicsit bosszankodva aludtam el.
