kezdődhet a vizibiciklizés
giccsparádé Krems-ben
tipikus wachau-i óváros
sziklába/ra/hoz épített ház
mindent a szemnek...
templom, körülötte néhány ház: az egyszerűsége teszi széppé
várrom a Wachaun
készül a vacsora (Ybbs)Tulln-Ybbs-2008. július 26
napi táv: 125 km
össztáv: 314 km
És az első hétvége. Az, hogy 'nyugaton' az átlag embernek is természetes, hogy rendszeresen sportol, ok. De hétvégén... a kerékpárúton folyamatosan olyan érzésem volt, mintha bringás felvonuláson lennék. Reggel még kicsit morcos volt az idő, de eső már nem volt szerencsére. Összepakolás után kitettem a "rendszámtáblám": az eddig csak gumi pók alatt a táska hátulján lévő zászlóm felfabrikáltam a magammal vitt zászlótartó alkalmatosságra, így jól látható helyen loboghatott a trikolor. Indulás után sikerült elnéznem (igen, már megint) egy táblát; véletlen a Judenau felé tartó kerékpárútra tértem le, de gyorsan rájöttem, hogy Judenau kicsit arrébb van. Az út a töltésen vezetett, pár méterre a víztől. Ismét rá kellett jönnöm, hogy mindenki csak velem szembe jön, 'felfelé' színte senki. Viszont volt szerencsém versenyezni a Marco Polo-val. Ez egy uszály volt, ami igencsak harcolt árral szemben... és győztem:-) (persze a rajt-cél vonalat önkényesen húztam meg). Egy lejtős szakaszon viszont eléggé meglepődtem: az út ugyanis víz alatt volt. Nem nagyon, de azért leszálltam és előre mentem, a víz úgy 15cm magasan hömpölygött át az úton, át lehetett gurulni rajta gond nélkül. Ahogy 'átkeltem' a következő nagyváros Krems (an der Donau) volt. Az óváros gyönyörű, mindenhol macskaköves kis utcák, rendezett terek. Sikerült lefotóznom a vallásosság egyik leggiccsesebb megnyilvánulásást: egy fehér-aranyozott oszlopos szoboregyüttest, gyönyörű volt:) Krems után kezdtem beérni a Wachau bortermelő vidékébe. Lelkes borivóként ez egy elég szívszorongató szakasz volt, ugyanis a borkóstolást nem kalkuláltam a költségek közé. A Wachau szakaszon az út egy kicsit eltávolodik a folyótól a kis városok irányába. Ezt úgy kell elképzelni, mintha sok Tokaj lenne egymás után, pincesorok, teraszok. A városkák rendre egy sémára épültek: egy templom, esetleg kisebb vár, és körülötte a középkori óváros, mely igazából (hely híján?) nem is terjesztkedett tovább. A bicikliutat táblákkal beirányították mindegyik falucskába, ahol mindenhol macskakő fogadott, ez először tetszett, aztán egyre kevésbé. Az is szokás volt, hogy táblával jelezték: a biciklisek száljanak le, és csak tolják. Ezt mindenki betartotta, én is. a tempót viszont ez eléggé lelasította... Az építészetükről 1-2 szó; minden épület hihetetlen harmóniában van a sziklákkal, a természetes adottságokat mindenhol kihasználják és egybeípítik az épület falát a sziklafallal. A szikla így az épületek részévé válik, fantasztikus. És hát a szőlősorok... Az ebédem otthoni májkrémes kenyér és 'nutella' volt, az elmaradhatatlan 'energiakoktéllal' (1-1 kálcium és magnézium tabletta, jó adag cukor) leöblítve. A 120. km-nél kezdtem elfáradni, lassan éjszakai szállás után néztem. Egy kicsivel Ybbs előtti nyaralófalu egyik füves rétén építettem fel a házam, a Dunától pár 10 méterre- tehát a fürdőszoba sem volt messze. A kiadós vacsora (sajtszószos spagetti tesco módra) után el is aludtam. Pár órával később viszont ébredni kellett... egy rafinált pucércsiga valamilyen általam nem értett okból el kezdett felfelé 'szaladni' a belső sátor külső oldalán, tehát rám nem mászhatott, viszont összenyálazta a tuti új sátramat. Próbáltam sokkolni a fejlámpámmal, ez sikertelen volt. A fricskázás sem jött be. Így beletörődtem, és visszaaludtam, miközben azt hallgattam, hogy a kis bunkó hogyan halad felfelé.
