kemping, Ottensheim. Mosás után elég látványos volt a 'házam'
Linz előtt... ilyen élénk zöld füvet azóta sem láttam
várrom, Mauthausen
nem a tábla a lényeg, keresd meg az árnyékot;-) balra a töltés, közvetlen alatta a Duna
rengeteg ilyen kis bástya volt az út mentén, régen gondolom őrtornyok voltak
reggel, a ködös útitárs
Ybbs-Linz (Ottensheim) 2008. július 27.
napi táv: 115 km
össztáv: 456 km
Mint minden napról, erről is írtam feljegyzéseket. Így kezdődik: „a legszebb start volt a mai…”. És tényleg, bár nem volt zavartalan. A pucércsigákkal mér éjjel is konfliktusba kerültem, ez reggel csúcsosodott ki igazán. Rögtön felkelés után, összeszedelőzködtem, és a szemetemmel a rét szélén lévő kukához mentem. Feltűnt a fűben egy ismerős térkép, hát persze, hogy az én ’Ausztria és Bajorország’ térképem volt, kiesett valahogy még este a pakkomból. Csakhogy ez tetszett a csigáknak is, akik tucatjával másztak rá és rajta éjszakáztak, ill. meg is kóstolták itt-ott (gyakorlatilag felzabálták a Boden-i tavat). Ez után kezdődhetett csak a valóban eddigi legszebb start: árnyékban kellemes hűvös, kevéske hátszél, mellettem a még ködfoltos Duna… gyönyörű volt. Mindezt egy zuhanyzással koronáztam meg (megálltam egy vízesésnél). Ahogy később elért a napsütés –ekkor kezdődött a kánikula-szakasz- a napom kezdett fura lenni, valószínűleg egy kisebb napszúrás is becsúszott; az út ezen a szakaszon gyakorlatilag végig a folyó melletti töltésen megy, ami nagyon szép, viszont a töltéseken ugye nincsenek fák, nem nehéz leégni. Kentem is magam sokfaktoros krémmel, és a folyadékot is pótoltam, de közérzetem eléggé leromlott. Ebéd előtt megálltam egy presszó félénél, gondoltam egy radler jót tesz majd. Amikor mondta a pincérlány, hogy 2.80, még rosszabbul lettem, ritkán iszok 700 Ft-os sört. Iszogatok az árnyékban, figyelem a bringásokat a töltésen, erre elhajt, folyásiránynak megfelelően egy nagyobbacska társaság, nagy magyar zászlóval. Ezen már csak röhögtem, egyszer állok ki, ők meg épp ekkor jönnek erre. Induláskor a sör nem hozta meg várt lendületet, sőt, még ramatyabbul lettem. Folyton arra akartam volna menni, ahol nincs ilyen irdatlan meleg, de ilyet nem nagyon találtam. A féltáv után letértem az útról megnézni a Mauthausen-i várromot. Szép volt, igazából csak kívülről nézhettem meg, be nem lehetet menni. És, mivel a vár egy erdőben volt, az árnyékot kiélvezve sokáig nézelődtem természetesen. Vasárnap lévén egyébként rengeteg bringás volt az utakon, jó volt ezt látni. Hangulatilag viszont holtpontra jutottam. Fog ez nekem menni? Mi is a célom ezzel? Ilyeneken agyaltam. Kora délután érkeztem Linz-be. A városnézést kihagytam, „beértem” azzal, amit menet közben láttam. Egy ideig követett egy bringás, ez elég érdekes volt. Úgy 2 m magas, a karja kb. mint a fejem. Fekete mez, trikó nélkül persze, hogy jobban kiadja az adottságait. Egy ideig mögöttem jött, aztán letért, 1-2 kmrel később már előttem ment, és folyamatosan nézte, hogy megyek-e utána. Megálltam vízért, lám, ő is épp akkor szomjazott meg. Már eléggé feszéjezett, de mentem tovább, követett még egy darabig, aztán nem láttam többet. Linz után pár km-rel tetőzött a fáradtságom, vagy nem is tudom mi volt, napszúrás, izomláz, a kettő együtt? Ottensheim-ben bementem egy kempingbe, ami első blikkre egy családi ház udvara volt, elég puritán, árnyékos hely nulla. De csak 7 euro:) Ahogy megérkezem, azonnal le is szedtem magamról a rámtapadt mezt, innentől kezdve mindenki vigyorgott rám. Gondoltam de rendes itt mindenki. Aztán szembejött velem egy félpucér német srác, falfehér, pólómintásra égett karral. Rávigyorogtam… Hm… rám is mindenki ugyanígy vigyorgott… Kíváncsiságból elmentem a tükörhöz, naná, hogy én is rákvörös voltam mindenhol, ahol csak ért a nap. Különösen vicces volt látni a kesztyűmintásra égett kezem, és persze még a sisak pántja is szépen kivehető volt az arcomon:) Kimostam minden ruhám, hosszas (hideg) zuhany után jöhetett a vacsorafőzés: egy kis gulyásleves Maggi módra, tetemes spagetti tésztával besűrítve. Lefekvés előtt még tömtem egy altató pipát, és megírtam az aznapi pár sort a naplóba.
