1.nap: Viszlát Debrecen, viszlát Alföld!

1. a tegnapi vihar eredménye














2. álomszállás





Szombathely-Kőszegdoroszló - 2008.július 23.

napi táv: 20 km

össz. táv: 20 km

Egy vonat elérése számomra mindig kihívás; lekésni nem szoktam, de alaposan kihasználom az utolsó perceket. A mostani volt talán az eddigi legkalandosabb,de végül csak sikerült felszállni a 10:30-as Budapest-Nyu-i PU.-ba tartó vonatra. Megérkezvén, 1. kerekezésem Fővárosunkban sem volt viszontagság-mentes: sikerült alaposan elkavarni a nagyváros forgatagában, mindezt tetézte a szakadó eső is. De semmi pánik, last-minute stílusban beértem a Nyugatiba, biccentettem a jegyszedőnek és a vonathoz tekertem; a 15:00-kor induló szombathelyi gyorson már 14:59-kor fent is voltam. A felszállásról csak annyi, hogy ez természetesen 2 személyes munka, a járgány kb. 10kg, felpakolva úgy 35 lehetett. Pár óra zakatolás után Szombathelyre értem, 18:55-kor. Itt sajnos vihar fogadott, nem is kicsi. De sebaj gondoltam, Zsófi és Attila már várnak Kőszegen (kb. 20 km). Elindultam, széllel szemben, szakadó esőben. A főútról letérvén követtem az Írottkő-Naturpark kerékpárutat (kerékpárosoknak ajánlott út), ez sajnos szépen kanyargott, lassan rásötétedett, a szél 2x is letolt az útról... az átlag sebességem pedig 10 km/h alatt volt, szóval az indulás enyhén szólva sem volt ideális. A helyzet egyébként nagyon érdekes volt: nagyon kíváncsi voltam, hogy hogy reagál az ember (én) hasonló helyzetekben, most megtudtam. 1-1.5 óra után minden házra ahol ég a villany, minden buszmegállóra vagy kápolnára ideális éjszakai szállás helyként néztem, a komfort igény ilyenkor nevetségesen lecsökken. Megláttam egy kocsmát, reflexszerűen bementem: pusztán azért, mert az egy fedett hely volt, ahol nincs viharos szél és szakadó eső. Innen beszéltem Attiláékkal, addig még eljutottam, hogy van itt egy panzió -ekkor már sötét volt- lehet, hogy ott alszok, de aztán lemerültem. Bevackoltam magam a panzióba, a szállásból lealkudtam 800ft-ot, de még így is 3000 volt. Miután már bepakoltam meglepetésként betoppant Zsófi és Attila, hogy kocsival el tudnak vinni Kőszegre. Nagyon örültem nekik, és állati hálás voltam, hogy ilyen segítőkészek, de nem lett volna fer, hogy alkudozás után mégsem alszok ott, így maradtam éjszakára.