18. nap: Egyszer fent, egyszer lent...

a "tramp" szálló

ennek is van jó oldala. ha akkor nem szakad el, ki tudja, mikor tanulok meg váltót beállítani? (akkor persze elég szívás volt)

az ezüst érmes magassági rekord

Wörgl-Taxenbach: 2008. augusztus 9. szombat

Napi táv: 100 km
Össztáv: 1864 km

Reggel pontosan arra a monoton kopogásra ébredtem, amire még az éjjel elaludtam. Az eső kopogására. Vártam egy ideig, hátha eláll és nem kell a szakadó esőben sátrat bontanom. De sajnos nem állt el... a szuper gyors összepakolást csak a kb. 2000-3000 pucér csiga leválasztása lassította le, a legelők már csak ilyenek. 4-5 km tekerés után beértem Wörgl-be, a szakadó eső kevésbé motivált a városnézésre. Gyors bolt keresést terveztem, de ez nem is volt olyan egyszerű. Semmi ismertebb bolt, az első találat egy török bolt. Ez portékában annyira nem passzolt, tovább kerestem. Találtam is, kevés bóklászás után ki is derült, hogy egy arab boltban vagyok:) Volt sok érdekes dolog, árban sem volt vészes. A menü: felvágottas zsömle, ráadásnak csokis keksz. Megkértem a boltos lányt, hogy kajálhatnék-e a boltban, kint már szétfagytam. És a kellemes meglepetés: nem egyszerűen természetesnek vette, hogy hellyel kínál, de hoztak nekem széket, és megkínáltak teával is. Meleg kajával a hasamban az esőre is máshogy néztem. Ahogy végeztem és mentem ki, az arab srác még utánam jött, adott egy szatyrot és megnyugtatott, hogy 1-2 óra múlva eláll. Így is lett, a Pass Thurn hágó 1274 m-es csúcsára már eső kabát nélkül mentem fel. A szűk 1 órás mászást pár fotóval örökítettem meg, és, mivel ismét csepergett, a legurulást eső kabátban folytattam. Kerékpár út híján a fő úton. Bruck előtt egy emelkedő lábánál viszont történt egy ""kis"" bibi. Könnyebb fokozatra váltásnál a váltókar ugrott egyet, a váltó nem mozdult. A váltóbowden sajnos elfáradt és elszakadt. De sebaj, van másik:) Sikerült is kicserélnem a tartalék bowdenre, a beállítással viszont adódtak problémák. A hátsó váltóval nem tudtam könnyebb fokozatra váltani, azaz nem tudtam hegyre fel menni. Ez az Alpokban némiképp zavaró volt:)

Épp egy emelkedőn toltam felfelé a Taxenbach-Schwarzah közötti bicikli úton, amikor találkoztam végre egy bringás nővel és a férjével, a férfi szerencsére értett is a váltó beállításhoz. Kiderült, hogy lengyelek, és magyarul is tudták mondani, hogy: "a lengyel, magyar barát". Nagyon sokat segítettek, félig meg is csinálták, tovább tudtam menni. A szervizeléssel viszont több óra kárba veszett, kora este értem csak Taxenbach-ba. Találtam egy kis információs építményt, padok, tető, és információs táblák környék bringás lehetőségeiről. Leültem pihenni egy kicsit és kigondolni, hogyan tovább. Odajött egy srác, szem látomást hasonló céllal. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy új francia barátommal gyakorlatilag ugyan azt csináljuk, utazunk, egyedül. Ő gyalog Salzburg-i startal gyalogolt dél felé, napi 30 km-es távokkal, hozzám hasonló, "majd csak alszok valahol stílusban". Elég fura volt mind kettőnknek, hogy így össze akadtunk. Meg persze, hogy nem kellett magyaráznunk egymásnak a klasszikus miérteket: Miért biciklivel/gyalog? Miért egyedül? stb. Mert mind a ketten ugyan azért: az utazás élményéért, az új dolgok megismeréséért voltunk éppen akkor és ott. Kérdeztem, hogy ma meddig megy még, mondta, hogy kb. eddig, van itt nem messze egy kis híd, az alá tervezi befészkelni magát:) "This night I'm gonna be a tramp". A tramp szót először nem értettem, aztán elmagyarázta, hogy a tramp, az amolyan alkalmi hajléktalan, ezen akkor elég jót röhögtünk. Viszont abban maradtunk, hogy az a kis fedél, ami alatt épp beszélgetünk, több, mint ideális éjszakai menedék. Egyedül egyikünk sem maradt volna ott a város közelsége miatt, helyesebben mert az egész egy járda mellett volt, forgalom, gyalogosok, szombat esti partyba menetelők, de ketten teljesen más volt a helyzet. 11-ig elbeszélgettünk, főzögettünk, kiterítettem száradni a sátram, aztán, ahogy csendesedett a város, berendeztük a tourist infót háznak.

Utólag visszagondolva az egész nap, a bowdenszakadással, "lengyel barátsággal", ott termő tourist infóval, és egy, gyakorlatilag arra járó másik önmagammal... eléggé elgondolkodtatott a véletlenek kontra előre megírt forgató könyv témán.

17. nap: Esőnap az Inn völgyében

ezt a fotót azért esőben sem hagytam ki

mészkőfal Innsbrucktól Ny-ra

új útitárs: a zavaros Inn

még ki sem nyitottam a szemem, és ez fogadott

paradicsom bizony...

a vendégház bejárata, közvetlenül mögötte a parkoló és az azt követő fekhelyek

Roppen-Wörgl: 2008. augusztus 8. péntek
Napi táv: 132 km
Össztáv: 1764 km

Végre sokáig, nyugodtan tudtam aludni. Aki még nem aludt szalmán, tényleg próbálja ki:) A lyukas falon beszűrődő fény sávok viszont indulásra sarkalltak. Legurultam hát és az "Innstall Radweg"-en folytattam az utam. Ugyanis minden folyó vízhez, de még a legkisebb érhez is 'saját' legalábbis a víz nevét viselő kerékpárút tartozik, az Inn völgyében így az "Inn völgyi Kerékpárúton" kerekezhettem. Volt hát a Duna után ismét egy folyóm, ami kísért (vagy én kísértem...). Bár az Inn-el már egyszer összefutottam Passauban, de csak egy pillanatra, mert ugye gyorsan bele is folyt a Dunába. A folyó vize a sok eső miatt a megszokottnál is zavarosabb volt, a sodrás pedig kimondottan erős, a völgy beszűküléseinél szinte vad víz jellegű.
A reggeli menüm: hal konzerv, teflon kenyér, és persze némi cukor, Ca és Mg.
Innsbruck előtt már élesítettem a fényképezőt, de minél bentebb mentem, annál nagyobbat csalódtam. Persze lehet, velem nem stimmelt valami, de Innsbruck abszolút de nem illet abba a 'város-profilba' ami az eddig megtett út során kialakult bennem. A szemetes utcáktól már sikerült elszoknom, nem is volt nehéz, most sajnos beleszaladtam párba. Hasonlóan a parkokban alvó hajléktalanokkal, guberálókkal stb. Tehét Innsbruck valami egészen olyan arcát mutatta, ami a legkevésbé sem tetszett. Célom az Alpinferein Múzeum lett volna, ezt viszont hosszas keresgélés és többek megkérdezése után sem találtam meg -bár talán a csomagjaimat sem szívesen hagytam volna magukra. Bevásároltam az ebédhez, és egy parkban meg is főztem az egy napja áhított menüt: a hot dogot:) Ez persze kicsit más volt. A gőzölgő kiflit -tudom hihetetlen, de- teflon kenyérrel, a kecsapot pedig dupla adag mustárral helyettesítettem. Virsli téren azért tartottam magam az eredeti recepthez:) Kellemesen belakmároztam, de az eleredő eső már sajnos jelezte is az ebéd idő végét, leszigeteltem a pakkot és uzsgyi. Pár km után az esőkabátot is fel kellett venni, ami sajnos nem is került le rólam -még úgy másfél napig. Weising magasságában letértem egy út építésnél letértem a jó útról, és rendesen elkavarodtam, 25-30 perc múlva tudtam csak biztosan, hogy hol is vagyok. Wörgl irányába mentem, szerencsére nem tettem túl nagy kitérőt. Mp3 lejátszó be, és tovább (tovább, tovább) . Az eső csak pillanatokra állt meg, sorra néztem a tegnapihoz hasonló pajtákat, de nem volt szerencsém. A koncepcióm az volt, hogy addig megyek, amíg kvázi bírom, vagy megfelelő szállást nem találok. Megfelelő szállást sajnos még este 9-kor sem találtam, az eső sem mutatott semmi kompromisszum készséget, így Wörgl előtt felvertem a sátram egy réten. Hogy Pít barátomat idézzem: ez is egy élmény volt... egy rossz élmény.
Valljuk be, szakadó esőben nem jó sátrat állítani. Sok mindenre nem is vágytam, csak, hogy bebújjak a száraz hálózsákomba. Amikor ez megvolt, sikerült újra elővennem a mindent megoldó pozitív hozzáállást, és az "egyszer úgyis eláll, a sátram nem ázik be, holnap újra rengeteg újat látok" gondolatokra koncentrálva pár perc alatt el is aludtam.