a rendezvény másnap reggel
a partysátor: Jézus hív!
szimplán szép
...és kb. 900 km-rel később, a Fekete erdőben
összehasonlítás: a Duna Bécs után...
állandó késztetést éreztem, hogy lefotózzam az ilyen táblákat (kerékpáros lemenet)
közeledés az erdő 'sűrűlyébe'
életkép: rengeteg ilyen gólyát láttam a fekete erdei településeken... a céljukra nem jöttem rá, de hangulatosak, nem?:)
apró figyelmesség: kapaszkodó az átjáró előtt, hogy ne kelljen leszállni a pirosnál -gondolom én-
...és Neuburg (2 nappal ezelőtt a képen lévő kastély előtt fotóztak le)
az "A mi Dunánk" c. kiállítás első képei az ulm-i várfalon: Szentendre, Visegrád...
a reggeli Duna Ulm előttNeuUlm-Sigmaringen, 2008.08.02. szombat
napi táv: 127 km
össztáv: 1139 km
Aznap kivételesen feljegyeztem még 1-2 adatot:
-átlagsebesség: 19,2 km/ó
-maximum sebesség: 52,3 km/ó
-elfogyasztott kalória: 1750,6
-menetidő: 6 óra 36 perc
Reggel még csepegett az eső, de mire életre keltem, el is állt. "Felnyergelés" után kicsit még beszélgettem a a többiekkel, újra megköszöntem a segítségüket, és tovább indultam. Ulm-ban reggeliztem a Duna parton, egy padon a bicikliút mellett. Evés közben sorra mentek el előttem a kajakosok, csak nézni is jó volt őket. A város reggel még elég kihalt volt, aztán -szombat lévén- fokozatosan előkerültek a sporttársak: montisok, országútisok, sétálók, korisok, és a kedvenceim: fiatal anyukák, akik görkorival tolják a babakocsit, apu pedig mellettük kocog. Ebben pedig az a nagyszerű, hogy a sport a németeknél egy kollektív tevékenység: nemtől és kortól függetlenül mindenki sportol valamit, akár csak elmegy sétálni... de sportol. Ahogy tegnap este megtudtam a német felfogásról: "Ha már sokat dolgozok, sokat is sportolok!". A forgalom nőtt, én pedig továbbálltam. A várhoz érkezve viszont meglepő képekkel találkoztam: a vár falán kiállítás-szerűen fotók voltak a jellegzetes Duna menti városokról. Szentendre... Visegrád az osztrák és német nagyvárosok... igazából ekkor tudatosult bennem, mennyi élménnyel is gazdagodtam az elmúlt 11 napban, gyakorlatilag most visszanézhettem, hogy merre jártam eddig.
Kora délután találkoztam a először a Fekete erdő névadóival: a jellegzetesen sötét lomkoronájú fenyvesekkel. Csodálatos hely. Mintha a Klinika c. sorozatba cseppentem volna: hatalmas legelők, gyönyörű mészkőfalak, hangulatos kis falvak... de, ami a lényeg: a Duna. Ezen a szakaszon ugyanis a 'Dunám' már csak kis patak. (összehasonlításként beteszek 2 képet). Az idő hol elromlott, hol kitisztult; az ég folyamatosan felhős volt, néha eleredt, aminek annyira nem örültem a murvás út miatt. A látvány viszont kárpótolt mindenért. Szombat lévén a csengőm sajnos elég gyakran használtam, a szombati turistaáradat az eső ellenére sem maradt el. A nap további részében több említésre méltó dolog már nem történt... feltekertem és legurultam, ámultam és bámultam. Kivéve az estét persze, mert az ismét egy külön történet:)
A szálláshelyemet általában teljesen random módon választottam ki; amikor úgy éreztem, hogy lassan elég lesz ennyi, nyitottabb szemmel jártam, merre egy kempinget jelző tábla, füves rét, park, vagy gyakorlatilag akármi, ahol aludni lehet -minnél olcsóbban lehetőleg. Így volt ez most is; a számláló már 127 km-t mutatott, a mai napban szintkülönbség is volt rendesen... és abban a pillanatban "ottermett" előttem egy halom lakókocsi. Felnevettem, hogy már megint mekkora szerencsém van, akkor még nem is tudtam, mekkora. Azt hittem, egy kempinghez érkeztem, de ez sokkal jobb volt annál: egy fesztivál. Méghozzá nem is akármilyen fesztivál; a fő sátor ajtaja fölött ezek a feliratok álltak: JÉZUS ÉL! és JÉZUS HÍV TÉGED! :-D Gondoltam, ha már úgyis él, ráadásul hív is, akkor biztosan szívesen lát egy éjszakára:) De viccet félretéve, ez valóan egy nemzetközi Jézus él! fesztivál volt, tele mindenféle nációkkal, rendezvényekkel. Elkezdtem betolni a 'járgányt' a füves placcon, a szervezősátorból pedig már messziről integettek, hogy arra menjek, hozzájuk. Köszönés, felkonferálás: ki vagyok, mióta jövök. És bejött. Kicsit ottartottak, kifaggattak, és már mutatták is, hogy hova verhetem fel a sátramat. Megmutatták a zuhanyzót, és meginvitáltak az esti koncertre is, nagyon segítőkészek voltak. Minnél messzeb kerültem otthonról, a magyar zászlóm annál hatásosabb beugrónak bizonyult. Házépítés után ettem egy kis csokis kekszet, a főzést kihagytam, a bő ebéd után nem éheztem meg. Az estébe 'csak' az piszkított bele, hogy volt valami baj a hálózattal és nem tudtam használni a telefonom; otthonról megkaptam az aggódó SMS-eket: miért nem írok, mi történt... válaszolni viszont nem tudtam rájuk. A koncertet már az "ágyból" hallgattam meg. A stílusa az Alföld TV-s 'Vidám Vasárnaphoz!' volt hasonló... ahogy csukott szemmel hallgattam, lelki szemeim előtt egy görög komédia játszódott le. Szóval annak reményében forgolódtam tovább, hogy a party nem éjfélig tart majd:-)
